II.2. Második osztály második félév

Végigolvasva naplóm idevonatkozó részét, úgy tűnik, kamaszkorom épp erre a félévre esett. Az érdeklődésem szinte teljesen elfordult az iskolától, alig írok valamit róla. Vajon mitől következett be ez a fordulat? Kortünet, vagy valami más is? Kétségtelen, hogy nagyon befolyásolható voltam, és így az épp aktuális barátnőim teljesen a maguk képére tudtak formálni. Még a szlengjüket is átvettem.

Ebben az időszakban rengeteg új ismerősre tettem szert, lányokra és főleg fiúkra, mindenféle körből. Ezzel szinte teszteltem saját magam, mert tele voltam gátlással, és szerettem volna tisztán látni, milyen is vagyok mások szemében. Az eredmény eléggé hullámzó volt.

Szívesen írnék iskolai sztorikat volt osztálytársaimnak, de ilyenek már alig fordulnak elő. De azért, hogy esetleg a többiekben is felidézzek hasonló élményeket, leírok néhány szemelvényt, ha valakit érdekel.

Félév elején még a tanulás volt a középpontban: "Ma osztályfőnöki órán nagy dolgok történtek. Elvállaltam két lány patronálását matematikából. Az egyik B. Gabi, ő meg is bukott, a másik P. Teri, aki 2-es lett. Meg is beszéltük a dolgokat, és délben eljöttek hozzánk. Gabi csak a házat nézte meg, Teri azonban be is jött. Sokat beszélt magáról, elmondta, hogy "Magyarország első embere" (az Elnöki Tanács elnöke) az ő keresztpapája. Azt is elmesélte, hogyan nyaralt fent Pesten, micsoda pompába csöppent ott máról holnapra bele. Külföldre is mehetett volna - és fog is menni "előkelő" rokona jóvoltából." [1959.02.04.] "Ma igen sokáig voltam iskolában. Mert az iskolaidőhöz számítom azt is, mikor moziban voltam, megnézni a "Tegnap" c. filmet. Az "ellenforradalmat" mutatja be, igen "meggyőzően". Az egészben annyi volt a jó, hogy sok ismerőst láttam. - Délután eljött hozzánk a másik "delikvens", B. Gabi tanulni. Először szaladgáltunk a fizika példák után, amikor végre nagy kínnal összeszedtük, úgy 6 óra tájban nekifogtunk a kidolgozásának. Azután már viccek mesélésével és a "Törd a fejed" nézegetésével ment el az idő." [1959.02.05.]

A téli szünetben, majd később a tél folyamán, jó párszor voltam korcsolyázni a népkerti jégpályán. De volt jég a Gépipari Technikum és a Földes gimnázium udvarán is. A korcsolyázás ebben az időben társasági eseménynek számított, zeneszóra "futottunk", és volt felkérés, ismerkedés. A sízéssel is bepróbálkoztam, kevés sikerrel, és voltunk a Bükkben szánkózni egy párszor. Emlékezetes órákat töltöttünk a villanytelepi strandon, a "lyuknál", ahol jött be a meleg víz és sejtelmes párába burkolt bennünket. Március 1-jén kirándultunk a diósgyőri várba. Hű kísérőm volt a három villamosiparis jó barát: Attila, Levente és Laci. Barátságunk még a múlt év végén kezdődött, Náday Jutka szilveszterkor tartott születésnapi buliján.

Február 7-én volt a kórházi jelmezbál, ahol a Piroska-jelmezemmel nagy sikert arattam. Itt különösen három "orvoscsemete" szórakoztatott, (Ákos, Kálmus és Gyuszi), akik közül kettő még sokat fog szerepelni az életemben. Aztán jöttek a klubestek, házibulik, színház, mozi, lógás a főutcán, stb... A tanulás már szinte mellékes lett.

A barátság nagyon lényeges része volt az életemnek. A barátnőim - mindig az aktuális "legjobb" - mindennél fontosabbak voltak számomra. Minden gondolatom, titkom, - még a ruháim is - megosztottam velük. Mamám szerint ez már szinte beteges dolog volt nálam. Így az idén Gabó és Klári után Tuti került a szívem közepébe. Nem mérlegeltem, mindent elhittem neki.

"Mariettával [azaz Tutival] lassan igen jó barátnők leszünk. Örülök neki, mert így kissé immunissá válok a pletykákkal szemben." [1959.02.13.] Nem tudom, miért gondoltam ezt, sose lettem "immunis", azaz közömbös, de rendesen belekerültem a sűrűjébe.

Az iskolában az órákon egymással leveleztünk, szinte regények születtek így: "Biosz órán majdnem baj lett a levelekből, mert Szécsi észrevette. Mire azonban a padomhoz ért, már csak a receptjei voltak ott, s így megúsztam." [1959.02.16.]

Egyre fontosabb volt a külső megjelenésem, öltözködés, frizura: "Nagy elhatározásom támadt: holnap, mivel iskolaszünet, elmegyek a hajam levágatni." [1959.02.17.] "Elhatározásomat meglepő eréllyel végre is hajtottam. A hajam Maszlaginál az a bizonyos Laci vágta le, meleg dauert tetettem bele, s kb. 4 óra ott-tartózkodás után leguberáltam a 40 forintot. - Valósággal megkönnyebbültem, hogy megszabadítottak átkozott lófarkamtól. Csúnya volt már, fakó, teletűzdelve csatokkal és szalaggal. A frizum most u.n. Gina frizura, nagyon tetszett itthon. Sza nem ismert rám. Neki is tetszik" [1959.02.18.] Másnap az iskolában: "Joli néni megjegyezte a hajamat. Ica néni (Hallókné) is észrevette. De az, amit a lányok műveltek, az már felülmúlt mindent. 30 csodálkozó, kritizáló és elismerő megjegyzést eltűrni, nem lekicsinylendő..." [1959.02.19.]

Villamosiparis ismerőseimnek is fülébe jutott az esemény: "Most, hogy meghallották azt a hírt, hogy levágattam a hajam, megpróbáltak rajzban is "elképzelni". Ennek az elképzelésnek Attila volt persze az irányítója, s felfirkáltak a táblára három példányban, különféle nézetekben, alápingálva nagy betűkkel, hogy "Csilla gom". Mérgesít a dolog..." [1959.02.20.] "Délután András unokabátyám látogatott meg. Furcsa dolgot mondott: a fiúk [azaz földesista osztálytársai] azt beszélik rólam, hogy beképzelt vagyok. Különös. Végre sikerült egy aránylag biztos fellépést elérnem. Az önbizalmam is megerősödött... de hát érdemes? Sza megmondta templomba menet, hogy nem vagyok olyan csinos, hogy válogathassak. "A helyes fiúk a legszebb külsejű lányokban dúskálhatnak, megnyugodhatsz, hogy téged észre sem vesznek" - idézem szavait. S végeredményben - igazuk van. Nem vagyok csinos, de még kedves sem, csak egy felfújt, beképzelt hólyag!..." [1959.02.22.] Mire is jó, hogy az embernek fiú testvére ill. unokatestvére van. Mindjárt helyreteszik az önértékelését!

Ebben a félévben volt az osztályunk nevezetes tavaszi klubestje, amiben én is ludas voltam: "Iskolába menet fogamzott meg agyamban a gondolat: klubestet kellene rendezni. A suliban természetesen sikerült felcsigázni a lányok érdeklődését, úgy, hogy mindenki lázban ég, másról sem beszél, csak erről. Igaz, egy kis technikai nehézség jött azért közbe. Ari elkapta Joli nénit a folyosón, és nekiesett a kérdéssel, rendezhetünk-e klubdélutánt? Joli néni dühös lett, s úgy látszott, az egész le lesz fújva. Utolsó óránk lyukas volt, és akkor az osztállyal sikerült megbeszélni a részleteket is. Én, mint rendező, nagy felelősséget vállaltam, amikor ezt a lavinát elindítottam. De mégis boldogan csinálom. - Berci bácsi is bejött 5. óra végén, s előadtuk neki a tervünket. Helyeselte. A részletproblémákon azonban, mint ruha, fiúk, zenekar stb. majd hajbakaptunk. Az osztályban mégis bízom annyira, hogy remélem, elsimulnak ezek a kicsinységek." [1959.02.24.]

Másnap: "Na, ha érzékeltetni akarnám a délelőtti hangulatomat, egy cikornyásat kellene káromkodnom. A "rendezőség nevében" elindítottam kémia órán egy körözvényt - a klubdélutánra hívandó fiúk ügyében - amit sikeresen elfogott Mária néni. Még most sikerült kikönyörögni, hogy ne szóljon Joli néninek, mert osztályfőnöki órán kellett volna bejelentenem neki. Végül azonban csak belement Joli néni is.... - Délután voltunk kint a papírgyárat megtekinteni. Hazafelé gyalog jöttünk Diósgyőrig, aztán villamossal, mert odafelé szörnyű rosszul voltunk a buszban. Közben jól megtárgyaltuk a klubest kérdéseit..." [1959.02.25.] "Még ma is sokat klubesteztünk. Teljesen bele vagyunk szédülve a tervezgetésbe... Utolsó óránk lyukas volt, Joli néni jött be, és beszéltünk a részletekről." [1959.02.25.] "Osztályfőnökin rengeteget mérgelődtem, egyrészt, mert Joli néni kétórás irodalmi műsort tervez a klubdélutánra, másrészt mert rám akarta sózni annak az idétlen Gárdonyi-novellának az elmondását." [1959.03.11.]

A megvalósulásig, április 19-ig még sokszor előjött e téma. Nem csoda ezek után, hogy a tanulás körül problémáim jelentkeztek: "Nem tudom mire vélni szörnyű pechemet. Ma sikeresen bezúgtam ugyanis németből. Nem tudtam, hol járunk, és kiszólított Zsuzsa néni. Mivel fogalmam sem volt, hol folytassam, beírt egy nagyon egyenes jegyet." [1959.02.27.] "Hiába minden, rám jár a rúd... Ma a változatosság kedvéért magyarból zúgtam be, spec. 3-asra. Irtó dühít, ti. mindent elmondtam jóformán, amit csak lehetett, Hallókné mégis azt mondta: "Ez nem felelet, ha máskor is így felelsz, akkor arra 1-est fogok már adni!" Ez a nő még a klubestünket is megrontja... Felajánlotta ugyanis, hogy megteremti a kapcsolatot köztünk és egy 80 valahány tagú tankör között. Ekkor azonban nem lenne egyéni hívás!!!... - Vége a februárnak, lassan mintha kitavaszodna. Elmaradoznak a felejthetetlenül szép szánkó- és korcsolyatúrák. Pedig hogy szeretem a téli sportokat! Az elhatározásom, hogy sielni fogok, az idő megenyhülése miatt kudarcba fulladt. No de sebaj, majd biciklizni, úszni és kirándulni fogok ezek helyett." [1959.02.28.] Hát így utólag visszaemlékezve, sosem voltam oda a téli sportokért, már csak a hidegallergiám miatt sem. De kétségtelen, hogy tetszett a fiatalság nyüzsgése a sí- és korcsolyapályákon.

Az iskolában folytatódott a pechszériám: "Jaj, ma is! Kémia órán nem tudtam felelni egy kérdésre - Mária néni megszidott. Valami kellemetlen "tavaszi kórban" szenvedek. Rémes, mert nem hagy tanulni. Hiába ülök órákat a könyv mellett, nem megy egy szó se a fejembe. Pedig szerelmes sem vagyok. Kibe is lennék?..." [1959.03.04.] "Rakásra érnek a kellemetlenségek. Mikor fogok tudni végre már kimászni ezekből? Ma pl. Hallókné fejezte ki elégedetlenségét velem szemben. "Komolyabbnak hittelek" - mondta. "Úgy látszik, te vagy az osztály bohóca" - s ezzel célzott a nyakamba akasztott vonalzóra. Szörnyen fájt ez a megállapítás! Matekból dolit írtunk, amit én nem fejeztem be, s voltak ott még egyebek is... Jó, ha 4-es lesz. Viszont jó jelnek tekintem azt, hogy Joli néni, aki kihívott történelemből, 5-öst adott. Talán ez lesz az első lépés felfelé a lejtőn." [1959.03.05.] "Istenem, sohasem hittem volna, hogy ennyi bajom lesz ezzel a tornával! Most azt akarják, hogy induljak a hétfői versenyen! S méghozzá ilyen tudással! Sajnos ez nem vicc. Szinte bőgve jöttem haza, s itthon alaposan kifakadtam. Inkább öngyilkos leszek, semmint hogy kiálljak, s mint az "osztály bohóca", hülyüljek azokon az átkozott szereken!" [1959.03.07.] Kifakadásomnak meg lett az eredménye, jó szüleim elvittek a sportorvoshoz, Petró doktorhoz, aki évvégéig felmentett tornából.

András unokatestvérem meghívott osztályának, a II. f-nek március 14-én tartandó klubestjére. Aznap: "Délután, talán a fagylaltozás miatt, rém rosszul éreztem magam. Kellemetlen torokfájásom volt, iszonyú fejgörcs kínozott. Estére mégis összeszedtem magam, és elmentem Andrásék klubestjére. Megbánni azért nem bántam meg, mert legalább megtanultam, hogy nem kell rendezni klubestet. Jóformán egész este F. Feri táncoltatott. De az osztály java alig táncolt. Éjfél felé társasjátékot játszottunk, miközben én egyszer véletlenül a szék helyett a földre ültem. A társaság jót mulatott égnek kalimpáló lábaimon..." [1959.03.14.] Ettől kezdve baráti köröm további trióval bővült: Ferivel, Maszattal és Gyurkával, akikkel ebben az időben nagyon jó pajtások lettünk. Jencivel csak egyetlen egyszer táncoltam, de ennyi is elég volt, hogy ne felejtsem el.

Rossz közérzetem a bennem lappangó influenza előjele volt. Járvány volt ekkoriban, ezúttal én sem úsztam meg. Több napi hiányzás után: "A Solux használt, így ma már természetesen elmentem a suliba. Olyan jó volt ismét a lányok között! Az influenzajárvány még dühöng, 12 hiányzónk volt. Közöttük Gabó és Tuti is." [1959.03.19.]

Két nappal később: "Ma van a Tanácsköztársaság kikiáltásának 40. évfordulója. Ezért csak fél 9-re mentünk suliba. 9-kor átvonultunk a Béke moziba, ahol megtartottuk az ünnepélyt. A legizgalmasabb a pályázatok díjazásának kiosztása volt. Én is nyertem egy szép Gárdonyi-könyvet egy versemért. Igen kellemetlen volt tűsarkú cipőben felmenni az emelvényre, éreztem, hogy reszket a lábam." [1959.03.21.] Ekkor már egy ideje próbálkoztam a rímfaragással, ez az első - és utolsó - elismerés arra biztatott, hogy ne hagyjam abba.

Nehezen másztam ki az influenza következményeiből. "Nyavalyásan bár, de elmentem ma suliba. Már Gabó is beszüntette a betegeskedést, csak Tuti nem. Igaz, én nagyon rosszul éreztem magam. Tán még lázam is volt, úgy rázott a hideg. A náthám is elölről kezdődik. Délben már komolyan betegnek éreztem magam. Tornaórán csak öten tornáztak. Olyan a nép, hogy csak hullik, mint a légy ősszel." [1959.03.24.] Így kaptam még egy nap pihenőt. De: "délután már felkeltem. Levente is telefonált. Elég rövid (csak háromnegyed órás) diskurzus után eljött egy könyvért. Papa épp ekkor jött haza, és azt mondta, hogy aki tud ablakon keresztül bájtársalogni egy fiúval, az iskolába is tud menni." [1959.03.25.] Nesze nekem!

A húsvét ekkor március 29-30-ra esett. Nem panaszkodhattam, mert unokabátyáimon, Papán és Szabolcs bátyámon kívül tíz locsolkodóm volt. De ezek a fiúk csak jó haverok voltak, semmi több. Másnap iskolába kellett menni. "Hiába van április elseje, az iskola élete minden tekintetben a megszokott mederben folyt egész délelőtt. Délután igen dühös voltam. Az keserít, hogy mindent rámsóz Joli néni. Eddig úgy néz ki, hogy énekelni, táncolni és szavalni is fogok (két verset is! - hogy a fene vinné el!) Táncpróba volt délben, s így később jöttem haza." [1959.04.01.] Mintha már nem lelkesednék úgy a klubestért.

Másnap: "Joli néni bejött ötödik óra után, és kiosztotta az ellenőrzőket. Ez az ú.n. háromnegyedévi intőosztás. Az Isten különös kegyének könyvelem el, hogy nem kaptam semmiből figyelmeztetőt, csak dicséretet fizikából és biológiából." [1959.04.02.]

Április 3-án este felvonulás volt a "felszabadulás" évfordulója alkalmából. Másnap kezdődött az egyhetes rövid kis tavaszi szünet. De ezeken a napokon is be kellett mennünk, a klubesti műsor próbáira. A táncot egy tánctanárnő tanította be, ha jól emlékszem Ónodi Éva néninek hívták. "Délelőtt 9-re bementünk az iskolába. Éva nénire azonban hiába vártunk: ugyanis elaludt és nem jött be. Kb. 10-kor végre feltűnt Joli néni. 11-kor meg is kezdtük a próbát. Közben volt alkalmam tapasztalni az osztály széthúzását. Valami megmagyarázhatatlan erő gátolja az egység kialakulását, talán éppen a magam korabeli lányok beképzeltsége, önzősége az. Arival közben majdnem össze is vesztem. Joli néni irtó felbosszantott, először az ének, másodszor a szavalat közben. Nem hagyott egy sort sem elmondani magamtól, mindig belekötött valamibe." [1959.04.06.] "A mai napon ért véget kedves kis tavaszi vakációnk. Olyan jó a tavasz, s oly szép ilyenkor az élet! Lehet-e tanulni, ha tavasz van és ráadásul 16 éves az ember? A tanítás azonban ma még roppant link volt, jóformán minden óránk "kilukadt" . Ily módon nem is csoda, ha jó kedvünk volt, és még sütött ránk egy picit az elmúlt szünidő napja." [1959.04.13.]

Ahogy közeledett a klubestünk időpontja, úgy nőtt bennem a feszültség: "Délután vissza kellett caplatnom táncpróbára. Fene egye meg, olyan rosszkor jött ez is! De még mindig jobb, mint a faültetés az Avason... A próbán megjelent Joli néni is, sajnos. Szörnyű pipás volt rám, mert többször is javasoltam: legyen a terem másik végében a színpad. Borzasztó leszidott, de nem érdekel..." [1959.04.14.] "5-re ma is vissza kellett loholnom próbára. Állítólag jól szavaltam. De vasárnap bizt' hogy belesülök... 8 óra volt, mire hazaértem. Majd 11-ig vacakoltam azzal a nyavalyás irodalmi naplóval. Fene egye meg ezt az egész iskolát. A klubesttől pedig már rég elment a kedvem. Öt ember vállára rakták az egész műsor felelősségét és - sajnos - én egyike vagyok ennek az ötnek. Biz'Istók, nem bánnám, ha sikerülne megbetegednem vasárnapra. Idegileg úgyis teljesen ki vagyok már merülve." [1959.04.17.] " Ma vagyok 16 éves, és soha, soha többé nem leszek ennyi! Mégis, a nap hangulata felejthetetlenül borús volt. Háromnegyed 7-re mentem ma be, esőben, sárban, s táncpróba után letranszporáltam az énekemet. Jutka egyáltalán nem tudja a kíséretet. Most mi legyen? Kétségbeesésemben megígértem Joli néninek délben, a műsor főpróbáján, hogy majd Cival [a nagynénim] fog kísérni. Közben egy kellemetlen baleset ért. Egy halom széken keresztül akartam mászni, de az egyik megbillent, és én a rakás közé zuhantam. Azt hittem, nem állok többé lábra. A mellem, a hasam és mindenem úgy összezúztam, hogy még csoda, ha életben maradok... Idegességemben és fájdalmamban bőgtem... Otthon babusgattak, csitítottak, mert idegileg teljesen ki vagyok készülve. De Cival mégsem vállalta el a kíséretet... Érzem, hogy botrány lesz ebből. Szent ég! Mi lesz? Mi lesz?" [1959.04.18.] Letranszporáltam: van ennek valami értelme? Nyilván valami nagyon sikertelen dolgot akartam ezzel érzékeltetni. A műsorban úgy emlékszem, még egy énekszám volt rajtam kívül, Lövey Klári énekelt és Emőke szavalatára emlékszem még, valami kínai vers volt, "Po Csü Ji: Búcsú a téli kályhától" címmel. Engem Szabó Jutkának kellett volna kísérni zongorán, de nem tanulta meg, így a végén Ari mamája ugrott be helyette. De sokkal gyorsabban játszotta, mint ahogy én énekeltem.

Felvirradt a nagy nap: "A sírástól dagadt szemekkel ébredtem fel reggel 6-kor. Rögtön berohantam a suliba. Ott segédkeztem a büfé előkészítésében. Majd töredelmesen bevallottam a nagy tragédiát: Cival nem kísér. Mint ahogy előre is megsúgta hatodik érzékem: hatalmas botrány lett belőle. Joli néni letolt a sárga földig. Újra kitört belőlem a sírás. Haza kellett rohannom a kottáért, majd vissza a suliba, ahol elpróbáltam Aranka nénivel a számot (mert persze, arról szó se lehet, hogy kimaradjon a műsorból). 1-kor ismét próba volt, (így templomba se mehettem), majd Emőkééknél aludtam egyet, hogy estére valamelyest friss legyek. - Végre elérkezett a műsor ideje is. Az énekszám várakozáson felül gyatra volt, egész életemben szégyellni fogom... Dehát vége lett annak is, és a tánc - mindenért kárpótolt..." [1959.04.19.] Ha arra gondolok, mennyien hallgatták végig ezt a produkciót, még most is belepirulok. (Nemrég emlegette egy akkori barátom, tehát eléggé emlékezetes volt.)

"Ma még fennen lobogott a klubestünk csillaga. Joli néni ma is kihúzott még valahogy a felelésből, így inkább csak beszélgettünk a tanárnőkkel. (Nekem még kétszer el kellett énekelnem a "tavaszi felhőket")." [1959.04.21.] Ez tehát az én verzióm, már ami a klubestet illeti. Gondolom, másoknak egészen más emlékei vannak, szívesem meghallgatnám azokat is.

A tanév további részéről már nem sokat írtam. Az évvégi hajrában ki-ki igyekezett még javítani, vagy elbliccelni a dolgozatokat. Az érettségi vizsgák miatt elég sok szünetünk is volt, ezeken a napokon nagyokat csavarogtam kebelbarátnőmmel, Tutival, de randevúkban és egyéb programokban sem volt hiány. Majd minden napra jutott valami. Ekkorra kialakult egy jó kis "banda", aminek magjához tartozott még Gabó, Emő és az ő húga, Mesi is. Rendszeresek voltak az alkalmi összejövetelek valamelyikünknél. Április 25-én tartottam születés- és névnapi zsúromat, amin nagy társaság verődött össze. Jól sikerült, még sokáig emlegettük baráti körömben, ki milyen hódításra tett ott szert. "Tutival egyre közvetlenebb viszonyba kerülök, már "testvérszövetséget" is kötöttünk. Ez azt jelenti, hogy aki tetszik valamelyikünknek, azt a másik minden erejével annak kezére fogja játszani. Igaz, eddig még szinte mindig egy fiú tetszett kettőnknek..." [1959.05.04.] Ugyan ki találta ezt ki? Mert jól ki lett találva...

Eljött május 9, az iskolánk bálja... "Erre a napra összejött minden. Náthás vagyok, a torkom úgy fáj, hogy alig bírok beszélni, a cipő feltörte a lábam, és ráadásul "vendégem" is érkezett. Tanítás ma nem volt, de 6-kor reggel már bent voltunk a termet díszíteni. Délelőtt mindenfelé rohangáltunk, negyedik órában pedig ballagás volt. Utána elmentem a hajam rendbeszedni. Ma délután megismételtük a tegnapi műsort [előző nap a Földesben volt a "Népek hazája, nagyvilág" c. előadás főpróbája]. Kimerülten értem haza. Itthon Mama és Cival összevitatkozott azon, hogy melyikük ne jöjjön este gardírozni engem. Sza is kijelentette, hogy nem jön, és ezen nem változtatott volna még az Atyaisten se... A bálba elindulást egy félóra bőgés előzte meg. Majd váratlanul betoppant Gy. Andris, és így vele mentem el. Vele jöttem haza is. Beszóltunk Tutiért, ahol találkoztam még két gavallérral [Ákossal és Zolival], így aztán nem idegeskedtem. Nem is árultam petrezselymet egy fél másodpercig sem. A fiú, akinek a kedvéért tulajdonképpen elmentem, csak 2 óra tájban kért fel. Épp szünet következett... Olyan boldog voltam! - [Itt részletes beszámoló következik.] - A lényeg, hogy jól éreztem magam. Fél 5-kor hagytuk ott az iskolát." [1959.05.09.] Ez a bál végzetes volt rám nézve. Ekkor lettem életemben először szerelmes. Ez a történet vészesen hasonlít egy szappanoperához, amelyikben két barátnő ugyanazt a fiút akarja meghódítani. Pletykák, intrikák fűszerezik a sztorit. Sajnos én játszottam benne a naivát, és nem vettem észre a nekem szánt csapdákat. A fiú végül egy harmadik lánynál kötött ki, de erről nem akarok most írni.

Iskolával kapcsolatos bejegyzést már alig találok a naplómban. Az is olyan, hogy inkább a magánélet kategóriájába tartozik: "Fél 8-ra kellett ma bemenni a suliba, ahol első (ének) óra után megtudtuk, hogy a további tanítás elmarad, mert próba lesz. Mi is kimentünk Tutival a diósgyőri stadionba. Jó ideig a tribünről néztük a gyakorlatokat, mindig 4-5 srác társaságában. Hari meg is jegyezte: fordul ,a kocka: most Tuti meg Csilla futnak." [1959.05.25.] "A tanszobán egy pletykát hallottam: a mi barátságunk Tutival káros, mert én se leszek jeles évvégén, és Tutit is elhúzzák vagy háromból... Kellemes, mondhatom, mikor nekem kitűnőnek kell lennem. De a dolog nem egész alaptalan, mert csakugyan úgy fest, hogy nemigen leszek jeles sem... De hogy mi köze ehhez a mi barátságunknak?... Miért köt mindenki bele a magánügyünkbe? Lám, engem nem izgat, hogy ki kivel barátkozik. Ezt a viszonyt azonban, jól értesültem, már a tanárok sem nézik jó szemmel. Pedig Tuti rendes lány. Csak az iskolai fegyelem terén változna meg egy kicsit! Jelzem, rám is nagyon rámfér, hogy meghúzzam a nadrágszíjat..." [1959.05.29.] "Átvészeltem ezt a napot is. Igaz, volt egy balhé közben, méghozzá rögtön reggel. Tegnap a suliban hagytam ugyanis a sapkámat, és ma reggel a diri lefülelt. Iszonyú pechem van, hisz az utóbbi időben egyáltalán nem ellenőrizték..." [1959.06.09.] "Hiába van ma az utolsó tannap, én reménytelenül el voltam kenődve az iskolában. Joli néni ugyanis kiderítette, hogy a tegnapi kihágásért a diri szerint oszt. fői megrovás jár, s ez maga után vonja a bizonyítványban a 4-es magatartást." [1959.06.10.] Ki hallott már olyat, hogy az egyensapkát nyáron is kell hordani? De nekünk kellett - volna...

"A mai nappal megkezdődtek az összefoglalók. Csak 9-re kellett bemenni, és összesen 4 óránk volt. A dolog egyáltalán nem oly vészes, mint ahogy kinéz. Igaz, sokat izgultam, de nem magamért. Orosz órán Tuti miatt, matek órán Emő miatt tört ki majdnem a frász. De azért nem hiszem, hogy megbuknának." [1959.06.11.] "Ma már csak két összefoglalónk volt, s aztán...VAKÁCIÓ!!! Még volt egy osztályfőnökink, amely csak annyiból volt érdekes rám nézve, hogy Joli néni kiadta az osztályfőnöki figyelmeztetést, s aztán iszkiri, ki az utcára." [1959.06.13.] "A mai évzáró, azt hiszem, sorsdöntő lesz életünkben. Bár én jeles lettem, Emő is átcsúszott, nem tudok örülni, mert Tutit elhúzták oroszból. Az én bizonyítványom meglepetés volt számomra. Először: mert rosszabbra számítottam, másodszor: mert éppen németből kaptam 4-est. (Tornából nem osztályoztak). Tutival az utolsó percig bizonytalanságban voltunk az ő bizijét illetően. Amikor megtudtuk, alig tudtunk szóhoz jutni. Nem tudtam visszatartani, egyből hazarohant. Nem is mertem utánamenni, hisz elképzelhető, milyen nagy a bánata..." [1959.06.20.] Ebben viszont tévedtem, nem viselte meg különösebben a dolog. Végigolvasva ezt a félévet, csak azon csodálkozom, hogy nekem hogy lett jeles a bizonyítványom?

Mindenesetre elkezdhettük végre a nyári szünidőt!

Folyt. köv.