Margaréta
Itt van a nyár, és vele együtt kinyílt a nyár kedves virága is, a margaréta, más néven margit-virág. Ez a virág olyan szép, amennyire igénytelen. Nyílik a réteken, pompázik a kertekben, és szívesen kötjük csokorba, hogy szobáinkat díszítsük vele. A naptárban is ott találjuk június 10-én, mint névnapot. Szent Margit napja... de vajon melyik szentet ünnepeljük ekkor?
A magyaroknak két szent Margittal is szoros kapcsolata van. Mindnyájan ismerjük Árpádházi Szent Margit nevét, ha másról nem, hát a Margit szigetrõl. Kevésbé ismert Skóciai Szent Margit, pedig az õ édesanyja is magyar királyi származék volt.
Árpádházi Szent Margit talán a legismertebb magyarországi szent, IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci hercegnõ legfiatalabb leánya. A tragikus muhi csata után a király és felesége Dalmáciába menekült. Végsõ szükségükben fogadalmat tettek az Úrnak, hogy ha Magyarország megszabadul a tatároktól, születendõ gyermeküket teljesen Istennek adják. A kis Margit Dalmáciában látta meg a napvilágot 1242-ben. A lehetetlen megtörtént: a nagykán halála után Batu hátrahagyva a meghódított területeket, hirtelen visszavonult keletre, hogy le ne maradjon az osztozkodásról. Így a királyi család hazatérhetett. Visszatérésük után nem vonakodott a király fogadalmát teljesíteni, Margit 1246-ban a veszprémi domonkos kolostorba került.
Hogy gyakrabban láthassa, édesapja a Nyulak szigetén (a mai Margit-szigeten) új kolostort építtetett számára. Margit sorsát tudatosan vállalta, haláláig a kolostor lakója maradt. 1254-ben, szüleivel dacolva letette az örök fogadalmat. Kétszer is lett volna lehetõsége, hogy Rómától felmentést kérjen fogadalma alól. Atyja ugyanis kétszer is felkereste a kolostorban fontos dinasztikus házassági ajánlatokkal, de õ komolyan vette fogadalmát, és bizonyságot tett elkötelezettsége mellett.
Margit alázatos, önsanyargató életmódot folytatott. A fogadalom letétele után még többet imádkozott és vezekelt a szerencsétlen magyar népért. Jelmondata így hangzott: "Istent szeretni, magunkat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni!" Ennek alapján nem volt hajlandó semmiféle kivételezést elfogadni, mint királyleány, sõt õ szolgált a többieknek. Õ látta el a betegeket, és semmiféle nyomorúságtól nem riadt vissza. Ruhája alatt állandóan cilliciumot (tüskés övet) viselt és a legmegalázóbb munkákat is elvégezte. A kíméletlen életmód hamar felõrölte egészségét. Huszonnyolc éves korában 1270. jan. 18-án halt meg, halála óráját derûs arccal elõre megmondta nõvéreinek. Egy szolgáló, akit csodával határos módon mentett meg a megfulladástól, a szenttéavatási akták szerint így vallott róla: "Margit jó és szent volt, mindnyájunk példaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok."
A XX. századi magyar irodalomban két nagyon népszerû regény írja meg Margit életét: Kodolányi János: Boldog Margit és Gárdonyi Géza: Az Isten rabjai. Ezért talán õ a legnépszerûbb nõi szentjeink közül. 1943-ban avatták szentté.
Skóciai Szent Margit életét is meghatározta a világtörténelem: atyja Edmund, angol királyi család sarja, számûzetésbe kényszerült, és éveken át Magyarországon élt. Itt a magyar király nõvérét vette feleségül. Elsõ gyermekük, Margit, valószínûleg 1045-ben (más adat szerint 1047-ben) született. Margit 10-12 éves lehetett, mikor 1057-ben küldöttség hívja vissza õket hazájukba. Apját királlyá választották, aki néhány év után meghalt. Ekkor a Bölcsek Tanácsa testvérét, Edgárt választotta királlyá, de a fiatal király riválisa elõl menekülni kényszerül. Így kerül a királyi család Skóciába. Itt ekkor Malcolm uralkodott, akit alattvalói csak "Véres"-nek neveztek, mert véres kegyetlenséggel állt bosszút Machbeth hívein, aki édesapját megölte. Malcolm megszerezte Margit kezét, akibõl így Skócia királynéja lett.
Életrajza szerint nemes volt bölcsességben és jámborságban, hatására a király elhagyta vad szokásait. Egész környezete megváltozott Margit körül, elõtte egy durva szót ki nem lehetett ejteni. Összehívta a skót egyházi zsinatot, ahol a teológiai kérdésekhez is hozzászólt. Tudjuk, hogy Skócia népe hálás szeretettel tisztelte Margit királynõt, aki templomokat és kolostorokat építtetett és minden nyomorúságos szenvedõn segített. Az irgalmasság tetteinek gyakorlásával állított emléket az emberek szívében. 1093. nov. 16-án halt meg, négy nappal az után, hogy férje és idõsebb fia az angolok elleni csatában elestek. A nép körében azonnal szentként kezdték tisztelni, ünnepélyes szentté avatása 1261-ben történt.
Ünnepét 1673-ban vették fel a római naptárba, eredetileg jún. 10-re, majd nov. 16-ra.
Eszerint a nyári Margit-nap eredete Skóciai Szent Margithoz kötõdik.
Köszöntsünk miden Margitot, Margót, Grétát és Gittát sok szeretettel, imádkozzunk értük, hogy védelmezze õket mindkét kedves védõszentjük.
Ady Endre: SZENT MARGIT LEGENDÁJA Vallott nekem a Nyulak-szigete Regék halk éjén. Íme, a titok: Királyi atyja klastromba veté Legendák szûzét, fehér Margitot. Álom-leány volt: egy fojtott sikoly. Ájulva hullt egy durva szó miatt. S robogtak a királyi udvaron Hajrázó, vad, bozontos férfiak. Nyugatról várt sokáig valakit. Nem vadbajszú, lármás mokány nagy úr, Dalos, törékeny, halk fiú legyen, Asszonyos, kósza, könnyes trubadúr. Már régen várt s megbénult a szíve. Zúgott a vár, prüszkölõ kun lovak Hátán érkeztek hetyke magyarok. Õ nem jött: egy csöndes álom-lovag. Õ nem járt a Duna táján soha, Egy halk dalú és halk csókú legény. És Jézusnak áldozák Margitot, Ki ott halt meg a Nyulak-szigetén.
(Megjelent: 2005. Pünkösd)