Szent Gellért élete

Amikor ezt a nevet halljuk: Gellért, azt hiszem, legtöbbünknek a Gellért-hegy jut az eszébe, Budapest nevezetes hegye, vagy legfeljebb a Gellért fürdő, esetleg a Gellért szálló. Ezért lepődtem meg, amikor megtudtam: ezt a ritka, de szép nevet fogja viselni a legkisebb unokám. A névnapja szeptember 24-én, Szent Gellért vértanú püspökünk halálának évfordulóján van.

Budapesten, az Erzsébet-híddal szemben, a régi Kelenhegy sziklái között áll Jankovics Gyula gyönyörű alkotása, Szent Gellért hatalmas bronzszobra. A szobor magasra emelt jobbjában a szent keresztet tartja a főváros fölé, mintegy jelképezve, hogy Gellért a magyarok első nagy térítője volt. Az ő mártírhalálának emlékére lett a Kelenhegy mai neve Gellért-hegy. Származását tekintve viszont nem volt magyar, az Itáliában született főpapot a véletlen hozta hazánkba. Életének történetét legendák őrizték meg számunkra.

Gellért püspök 980 körül született Velencében, köztiszteletben álló nemesi család gyermekeként. Szülei a György (Giorgio) nevet adták neki. 5 éves korában súlyos betegségbe esett. Szülei egy benedekrendi kolostorba vitték, és megfogadták, hogyha meggyógyul, akkor Istennek szentelik és a kolostorban hagyják. A fiú felgyógyult és szerzetessé lett. A szerzetesek iskolájában tehetségével kivívta tanárai elismerését. Édesapját Gellértnek (Gerard) hívták, és egy szentföldi zarándoklat során halt meg. György ekkor édesapja emlékére vette fel a Gellért nevet.

25 éves korára mintaszerű szerzetessé vált tudományban, imádságban, önmegtagadásban és munkában egyaránt. Ezért Bolognába küldték tanulni. 7 év múlva tért vissza, amikor társai apáti tisztséggel bízták meg. Ezt a tisztséget otthagyva 1015-ben a Szentföldre indult. Útközben találkozott a pannonhalmi apáttal, akinek meghívására érkezett Magyarországra. Itt meghallgatta beszédeit István király is, aki rábízta a 8 éves Imre fiának a nevelését. Gellért 7 év alatt egy nemes jellemű kiváló fiatal herceget nevelt a fiúból, aki mint tudjuk, szintén szentjeink sorába emelkedett.

Ezután, 1023-ban Gellért 7 évre elvonult a Bakonyba, ahol remeteként böjtölt, imádkozott és dolgozott. A Bibliát tanulmányozta, és magyarázatokat írt hozzá. Deliberatio című könyve valószínűleg az első magyarországi Szentírás-magyarázat. Miután István király kinevezte csanádi püspöknek és megbízta a csanádi egyházmegye megszervezésével, Gellért a pogány erdélyi Maros-vidéken térített. Bátran hirdette Krisztus evangéliumát, és keresztelte a megtérőket. Különösen nagy tisztelettel adózott Szűz Máriának, Krisztus anyjának, akinek tiszteletére tanította a népet. Iskolákat, plébániákat, templomokat, esperességeket alapított.

A keresztény és európai értékrend védelmében került szembe Aba Sámuellel, aki nem követte az 1038-ban elhunyt Szent István példáját. 1044-ben megtagadta Aba Sámuel koronázását, és félelmetes próféciában megjósolta a király halálát, a pogánylázadást és saját vértanúságát. Két évvel később mindez beteljesedett. Péter király uralma ellen 1046-ban lázadás tört ki, amelyhez a pogányság visszaállítását követelők Vata vezetésével csatlakoztak. Gellért püspöktársaival az ősz első napjainak egyikén Székesfehérvárról Budára igyekezett.

Kálti Márk Képes Krónikája a következőképp írja le Gellért mártírhalálát:
"Amikor nevezett révhez értek, íme a gonosz emberek, vagyis Vata és cinkosai, eltelve ördögökkel, akiknek ajánlották magukat, rárontottak a püspökökre és minden társaikra és megdobálták őket kövekkel. Szent Gellért püspök mindszüntelen kereszt jelét vetette azokra, akik kövezték, ennek láttára amazok még jobban megdühödtek, megtámadták őt, a Duna partján fölfordították kocsiját, talyigára tették és lebocsátották Kelenföld hegyéről. És minthogy ott még lélegzett, mellét lándzsával szúrták át, majd egy kövön szétzúzták agyát; Krisztus dicsőséges mártírja a világ bajoskodásaiból így költözött át az örök boldogságra. A Duna kiáradt ama kő fölé, melyen Szent Gellért fejét összezúzták, de hét esztendő alatt sem tudta lemosni róla a vért; végre a papok fölszedték, ez a kő most Csanádon van az ő oltára tetején."

Sírja körül egyre több csoda, rendkívüli gyógyulás történt. A spontán módon kialakult népi kultuszt követte a hivatalos szentté avatás 1083-ban, Szent László király kérelmére.

"Istenünk, ki Szent Gellért püspöknek vértanúságáért megadtad a halhatatlanság koronáját, engedd jóságosan, hogy akinek az emlékezetét áhitattal üljük itt a földön, annak szüntelen pártfogása védelmezzen minket a mennyben!"

(Megjelent: 2004. október)