Én is részese voltam

Az Úr kegyelmébõl és a Harangszó fõszerkesztõjének köszönhetõen, részt vettem én is a lengyelországi zarándokúton. Nem könnyû tárgyilagosan írni errõl a három napról, mert még annyira friss az élmény.

Az elsõ nap Kalwaria Zebzrydowskában, majd Wadowicében, II. János Pál Pápa szülõházában eltelve a csodálatos látnivalókkal, azt gondoltam, ez már nem fokozható. Tévedtem! A krakkói Szent Fausztina kápolnája, a lenyûgözõ Isteni Irgalmasság bazilika, az itt készülõ magyar kápolna mûvészi mozaikképei, mind-mind fantasztikus hatással volt rám, amit betetõzött az a szentmise, amit a lelkivezetõnk, Papp Endre atya celebrált számunkra. Majd Krakkó belvárosában a sok csodálatos mûemlékben gyönyörködve úgy gondoltam, itt jó lenne megállítani egy kicsit az idõt! Elgondolkoztam azon, milyen mélyen vallásos ez a nép, minden követ átitat a hitük. A gyerekek is, igen, a sok elsõáldozó kisgyerek, akikkel lépten-nyomon találkoztunk, milyen komoly áhitattal és fegyelmezettséggel vettek részt a miséken. Hogyan lehetne ezt eltanulni tõlük?

A nap még egy csodálatos, lélegzetelállító programot tartogatott számunkra: lemehettünk a wieliczkai sóbányába. Errõl csak azt mondhatom, ezt meg kell nézni, végig kell járni, mert elmondani nem lehet!

Utolsó nap a bárkatemplom története, maga az épület, a benne lévõ freskó a keresztút modern felfogásával szintén szíven ütött. Lám, a modern mûvészettel is lehet katartikus élményt nyújtani! Aztán Zakopanéban, mikor 10 percre "elvesztem", megtapasztaltam, milyen fontos is a közösséghez való tartozás. Köszönöm ennek a kis csapatnak, hogy igazi közösséggé alakult és mély, meleg barátságok szövõdtek köztünk. Azt gondolom, imánk meghallgatásra talált, és valóban Isten áldása kísért utunkon.

(Megjelent: 2004. augusztus 20.)