Szent Antal

A naptár szerint június 13-án van Padovai Szent Antal ünnepe. E kedves szent szobra - kis Jézussal a karján, kenyérrel kezében - ott áll a legtöbb templomban, alatta persellyel, ahová a Szent szegényeinek szánt filléreket - forintokat lehet bedobni.

Gyermekkorom óta úgy tudtam, hogy ha elvész valami, nem találjuk, bízvást imádkozhatunk hozzá, és íme, az eltûnt tárgy elõkerül! Nem tudom, mi az alapja ennek a hiedelemnek, de az biztos, hogy édesanyám legkedvesebb szentje volt, pici szobrocskáját haláláig ruhája zsebében õrizte.

Ki is volt Õ tulajdonképpen?

Padovai Antal 1195-ben, Lisszabonban született, elõkelõ szülõk gyermekeként, akik a keresztségben a Fernando nevet adtak neki. Mélyen vallásos, egyeneslelkû gyermek volt. 15 éves korában elhatározta, hogy meghal a világ számára és csak Istennek él. Kolostorba vonult, ahol zavartalan békességet keresett a teológiai tanulmányokhoz és a papságra való felkészüléshez.

10 évvel késõbb, amikor találkozott a ferences rendi testvérekkel, csatlakozott ezen szegények közösségéhez. Ekkor vette fel - temploma védõszentje nyomán - az Antal keresztnevet.

25 éves ekkor, csak 14 évvel fiatalabb Assisi Szent Ferencnél. Közös vonásuk, hogy mindketten a gazdagságot cserélték fel a szegénységgel, de nem csináltak erényt a nyomorúságból, hanem nincstelenül akarták követni a nincstelen Krisztust, szó szerint véve a Szentírás tanítását.

Ferenc legfontosabb feladatként a prédikálást bízta testvéreire. Mint hûséges tanítvány, Antal is elõször maga vállalta az Úr és apostolai szegénységét, mielõtt másoknak a szegénység türelmes elviselésérõl és annak vallási értékérõl kezdett beszélni. Prédikációi magukkal ragadták a hallgatóságot, az ott lévõk nem emberi szavakat hallottak, hanem az Írás örök érvényû igéit. Beszédeire tömegek tódultak, és vették fel hatására a bûnbánat szentségét. Megszámlálhatatlan ember tért meg beszédei nyomán, halálos ellenségek kibékültek, adósokat szabadon engedtek.

Ferenc megbízásából Bolognában megalapította rendjének elsõ tanulmányi házát, és õ lett a teológia elsõ tanára. Közben fáradhatatlanul dolgozott a lelkek megnyerésén. Gyenge egészsége nem bírta a megfeszített munkát, alig 36 évesen meghalt.

A sírjánál történt számos csoda és imameghallgatás azzal a következménnyel járt, hogy a pápa - alig 10 hónappal halála után - szentté avatta. Csodatévõ híre a hívõ nép tudatában háttérbe szorította az evangélium hirdetõjének és a segítõ szeretet apostolának alakját. A legenda sokféle történettel körülfonta. (A gyermek Jézust a karján ringatva hordozta. A tengeri halaknak prédikált, mint valamikor Ferenc a madaraknak, stb.)

De bármi is az igazság e legendák körül, hiszem, hogy ha imánkkal hozzá fordulunk, ma is hathatós közbenjárónk a Mindenható elõtt.

(Megjelent: 2004. Pünkösd)