A negyedik hónap

Melyik a kedvenc hónapom? Egyszerû kérdés: természetesen az április. No nem csak azért, mert akkor születtem. De csak a vak nem látja, milyen csodálatos ez a hónap.

Õsszel, mikor nekikezd a természet vetkõzni, szorongva figyelem, hogy válik egyre kopárabbá körülöttem a világ. Egyre szürkébb a táj, egyre kevesebb a fény, egyre hidegebb minden. Ilyenkor az ujjaimon számolgatom, hány keserves téli hónap vár rám, mind egy-egy nehéz túlélési feladat.

Megkönnyíti a dolgot november-decemberben a karácsony-várás, készülõdés a Megváltó születésnapjára. Ezzel kapcsolatban számtalan gyakorlati elfoglaltság is segítségemre jön, úgy mint a takarítás, bevásárlás, a kedves ádventi gyertyák meggyújtása, a hajnali roráték. Aztán eljön az ünnep, el is múlik, beköszönt az év leghosszabb, és számomra a legnehezebb hónapja, a január. Persze nem vitatom, hogy aki szereti a téli sportokat, a havas tájat, az ekkor is megtalálhatja a maga örömét. Már ha van hó. De engem ez sem vigasztal. Irtózom a hidegtõl, a sötéttõl. De gyakran mondogatom magamnak: január, február, itt a nyár! - és egyébként is, az én koromban már úgy repülnek a napok! És lám, eltelik ez is, itt van a március, és végre felvirrad az én idõm!

Anyukám mesélte, hogy mikor születtem, virágvasárnap volt. Az akkori szokásoknak megfelelõen utána egy hétig ágyban maradt, csak húsvét hétfõn kelt fel, amikor keresztelni vittek. Csodálkozva látta, hogy ez alatt az egy hét alatt a kopár fák teljesen kizöldültek, az egész természet megújult.

Ezért van az, hogy én az ünnepek közül is a húsvétot szeretem legjobban, ami leggyakrabban áprilisra esik. Ilyenkor ámulok-bámulok, mennyi szépséget rejt a természet. Még minden tiszta, akár egy frissen mosdatott kisgyermek arca. Ahová csak nézünk, virágok fakadnak, zöldül a fû, madarak rakják fészküket. Versben ezt így írtam le egykor:

Jön a Tavasz! Már érezni lehet
Virágjainak lenge illatát,
S az édes csókot, mit lopva ád,
Letörölni a téli könnyeket.

A föld színérõl pára száll,
Élet zendül, víg kacaj...
Minden megújul, és szilaj
Ütemben élne, élne már!

Véget érnek a vad szelek, fagyok,
Hóterhes, szürke ég, nyomott kedély,
Napnyilad elõl menekül a Tél - 
Hurrá, Tavasz! Én a tied vagyok!

(Megjelent: 2003. december)