Ferenc testvér
Az október beköszöntével eljött az ősz is. A Harangszó naptárát böngészve rátaláltam október 4-én Assisi Szent Ferenc nevére, aki a ferences rendet megalapította. Ez a név számomra különösen kedves, hiszen édesapám róla kapta a nevét, ő volt a védőszentje.
Még ma is emlékszem arra a legendára, amit gyermekkoromban hallottam tőle. Eszerint ez a kedves szent értette az állatok nyelvét, sőt tudott rájuk hatni beszédével. A madarak nem repültek el a közeledtére, hanem kezére, vállára szállva hallgatták prédikációját. Egyik korabeli városban (az itáliai Gubbióban) pedig egy vérszomjas, gyilkos farkastól rettegett a lakosság. Ferenc elhatározta, hogy megszelídíti a vadállatot. Hiába óvták tőle, egy társával a közeli erdőbe ment, ahol találkozott a hírhedt farkassal. Ferenc hozzálépve keresztet vetett, majd beszélni kezdett hozzá. A farkas végighallgatva a szent hozzá intézett szavait - mancsát Ferenc kezébe téve - ígéretet tett arra, hogy megjavul, így is történt. A farkas ezután jó barátja lett a város lakóinak, akik táplálékkal látták el élete végéig.
Ki is volt és hogyan élt a középkor legszeretettebb szentje, akit már életében szentként tiszteltek, és mindössze két évvel a halála után hivatalosan is szentté avattak?
Életét megörökítették tanítványai. 1181 végén, vagy 1182 elején született az itáliai Assisiben (nem volt még akkor egységes naptár, ezért a bizonytalanság). Vallásos katolikus édesanyjától a Giovanni nevet kapta, keresztelő Szent János után. Édesapja - a dúsgazdag posztókereskedő - ekkor éppen üzleti úton volt Franciaországban. Hazatérve az a kívánsága támadt, hogy fiát Francesconak (azaz Franciának) nevezzék, mivel nagy tisztelője volt Franciaországnak és a francia nyelvnek. A kisfiú édesapjától már kora gyermekkorában megtanult franciául, amire a nagyravágyó apa igen büszke volt.
A gyermek Ferenc szülei mellett a gazdagok könnyed életét élte. Feljegyezték róla, hogy a világ legkedvesebb fiúja volt, tele jókedvvel és állandó vidámsággal. Csodált mindent, amit szépnek talált, és különösen nagy hatással voltak rá a lovagi történetek. A Szent György iskola diákja a háborús játékokban igen harcos volt, a társai őt tekintették vezérnek, és ösztönösen érvényesíteni tudta az akaratát. Később, ifjú korában is köré gyűltek barátai, amikor az ünnepeken gazdag vacsorákat rendelt és végigtáncolta e társaság Assisi utcáit éjszaka.
Ekkor már édesapja üzletében eladó, és a zsebe mindig tele volt pénzzel. De nem a pénze miatt szerették elsősorban, hanem életöröméért, sugárzó egyéniségéért. A karcsú, kecses fiatalember lágy, tiszta és elragadó hangon énekelt, amivel elbűvölte a környezetét. A szegényeknek azonban már kora fiatalságától kezdve adakozott, a durva beszédet és a nőkkel való tiszteletlenséget nem tűrte el. Lelke igen érzékeny és fogékony volt a vallásos tanításokra, Isten kiválasztottja volt.
Számomra a legmegrázóbbnak tűnt szakításának története édesapjával és egész korábbi életmódjával. A XII. század végén, a XIII. század elején vagyunk. A lakosságnak több, mint harmada szegény volt ekkor, és bő tizedük a nyomor legmélyebb szintjén élt. Ferenc huszonöt éves koráig a nagypolgár apja jóvoltából gondtalan gazdagságban élt, szinte minden kívánsága teljesült. Egy alkalommal, mikor az Assisi melletti omladozó San Damiano templomban imádkozott, a feszületről Krisztus szavait vélte hallani: "Ferenc, állítsd helyre házamat!" Ő akkor még nem gondolt arra, hogy a felszólítás Jézus egyházára vonatkozik, ami akkoriban ugyancsak meg volt tépázva. Eladta apja legdrágább kelméit, és a pénzt elvitte a romos templom papjának. Apja hatalmas haragra gerjedt, és a püspöktől követelte tegyen igazságot, hogy a pénzét visszakaphassa. Ekkor Ferenc mindenki szeme láttára ledobta ruháit az apja lábához és így szólt: -"Meztelenül indulok az Úr felé!"
Ezzel a nyilvános lemondással Ferenc a kitaszítottak és a szegények táborát választotta, s ettől kezdve testestül-lelkestül Istené lett. Saját két kezével újjáépítette a San Damiano templomot, miközben kéregetésből tartotta fenn magát. Egy mise hallgatása közben megérintették szívét az evangélium szavai, ahogyan Jézus a tanítványait prédikálni küldte: "Semmit se vigyetek az útra, se botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt. Két ruhátok se legyen." Ezentúl földszínű kámzsában, derekán kötéllel, mezítláb vándorolt, úgy hirdette Isten végtelen szeretetét. Egyszerű, iskolázatlan szavakkal is lenyűgöző hatással volt mindazokra, akik hallgatták.
Hamarosan ezrével követték, s tudtán és akaratán kívül rendalapító lett. Bátran hirdette a látható világ szépségeit. Nemcsak az állatokat, a növényeket, a tájat is szerette. Az emberi társadalomban pedig a szegények fokozott megbecsülését hirdette. Rendjének szelleme máig nagy hatással van egyháziakra és világiakra egyaránt. Rendtestvére volt többek között páduai Szent Antal, és később a harmadrendi ferencesek között találjuk Árpád-házi Szent Erzsébetet is.
Nem kívánom leírni egész élettörténetét, hiszen rengeteg könyv szól róla. Minden kor művészeit megihlette személyiségének varázsa, költőkön, írókon, festőkön, szobrászokon át, egészen a mai kor Zeffirellijéig, aki a csodálatosan szép Napfivér, Holdnővér c. filmjét róla készítette. Ő Itália és a kereskedők védőszentje, továbbá az ökológiáé és a természetvédőké.
Csodálatos szeretete Isten iránt jól tükröződik egyetlen versében, ami fennmaradt. Elolvasva vele együtt dicsérjük mi is az Úr végtelen jóságát és szeretetét.
Naphimnusz Mindenható, felséges Atyánk, hozzád száll a dicséret, magasztalás, tisztelet és hála. Minden a te tulajdonod, s nincs ember, aki méltó lenne nagy neved kimondani. Áldott vagy, Uram, s kezed minden műve áldott, legfőképpen öreg bátyánk, a Nap: az égből néz ő le, és tőle világos a nappal, és ékes, szépséges ő, tündökletes, ó felséges Atyánk, mint te magad. Dicsérjen téged nénénk, a Hold, meg a Csillagok, te formáltad őket, s mind oly gyönyörűen ragyog. Uram, dicsérjen téged bátyánk, a Szél, a levegő, meg a felhő, a derűs ég s a vihar, te táplálod teremtményeid ezek áldásival. Dicsérjen téged kedves húgunk, a Víz, aki hasznos, alázatos és tiszta is. Uram, dicsérjen téged öcsénk, a Tűz, vele gyújtasz fényt napszállat után, szép és félelmetes ő, erős és vidám. Uram, dicsérjen téged jóságos Földanyánk, ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk: mienk pompás virága a réten s gyümölcse a fán. Boldogok, Uram, akik szerelmedért másoknak megbocsátanak, akik betegséget szenvednek el és keserű kínokat, boldogok, kik békén tűrik a föld nyomorát, mert elnyerik ők, felséges Atyánk, fényes koronád. Dicsérjen téged testvérünk, a testi halál, akitől emberfia nem menekülhet,-- jaj annak, akit a végső perc halálos bűnben talál! Boldogok, kik szent akaratodban megnyugosznak: a második halált nem kell elszenvedni azoknak. Dicsérjük Urunkat, égés föld seregei, áldjátok őt és nagy alázattal szolgáljatok neki! (Képes Géza fordítása)
(Megjelent: 2002. okóber)