Anna napi köszöntõ

Beköszöntött a nyár, a kánikulai napok idõszaka. Egy ilyen forró, kánikulai nap estéjén, július 27-én született elsõ kislányom, 1967-ben. Elõzõ nap tartotta névnapját a sógornõm, az újszülött leendõ keresztanyja. Ami virágot erre az alkalomra kapott, azt mind behozta, elborítva vele kórházi ágyamat.

Férjemmel úgy döntöttünk, hogy kislányunk második neve a sógornõmrõl Annamária legyen. Igen ám, de a merev, bürokratikus hivatalban - ahol az apa anyakönyveztetni akarta - közölték, hogy ilyen név nincs a naptárban, vagy Anna lehet, vagy Mária. Férjem rövid gondolkozás után az elõbbit választotta. Háborogtam, bosszankodtam, de nem volt mit tenni, ízlelgettem az új nevet: Csilla Anna... És mire a sógornõm keresztvíz alá tartotta a kisbabát, már örültem neki. Így még szebb is, és egy olyan csodálatos védõszentet kapott, mint Szent Anna, Szûz Mária édesanyja.

Szent Anna életérõl keveset tudunk, a Szentírás nem emlékezik meg róla. Legendáját az un. Jakab-féle õsevangélium jegyezte fel. Eszerint az Isten nem áldotta meg õt gyermekkel, ezért bánkódott és imádkozott Istenhez magtalansága miatt.

"És íme, az Úr angyala megállt elõtte, és így szólt hozzá: Anna, Anna, az Úr meghallgatta könyörgéseidet, fogansz majd és szülni fogsz, és beszélni fognak majd magvadról az egész földkerekségen."

Anna már elég idõs volt, amikor leánya, Mária megszületett, így lett õ Jézus nagyanyja és dajkája. A katolikusok nagy tisztelettel övezik Szent Anna személyét, õ lett a védõszentje az asszonyoknak, terhes anyáknak, gazdasszonyoknak, általában a családnak. Õ lett a példaképe az önfeláldozó gondozóknak is.

A héber eredetû Anna név Magyarországon a 16. és 17. században a leggyakoribb volt a leánynevek között. A 18. században a második helyre szorult, majd más nevek kerültek elõtérbe. Ma már sokkal kacifántosabb neveket is lehet adni a gyermekeknek. A szülõk azonban ismét felfedezték, így egyre divatosabbá válik az Anna név mostanában.

Milyen szép is ez! Úgy simul viselõjére, mint a jól szabott ruha. Tisztaságot sugall. Komoly így: Anna, de sorolhatnám becézõ formáit a játékos Pankától a huncutkás Ancin át egészen a mosolygós Annuskáig.

Õket köszöntöm most. Kísérje léptüket mindenkor a mennybõl védõszentjük, Szent Anna vigyázó tekintete. Legyen az ég kegyelme velük és minden asszonnyal!

(Megjelent: 2002. augusztus)