Fagyosszentek

Kik azok a fagyosszentek, és mi közük van a fagyokhoz?

Május a tavasz legszebb hónapja, de nem ritkaság, hogy még ebben a hónapban is néha fagypont alá hûl a levegõ egy-egy éjszakán. A hónap közepén a meleg, nedves levegõ uralmát egyes években sarkvidéki hideg légtömeg váltja fel, és ilyenkor alakulhatnak ki fagyok a talaj mentén, sõt néha magasabban is, ami nagy károkat okozhat a mezõgazdaságban.

Ez a jelenség a "fagyosszentek".
május 12: Pongrác,
május 13: Szervác,
május 14: Bonifác napjához fûzõdik.

"Sok bajt hoz a három ác, Pongrác, Szervác, Bonifác" - skandálja a népi rigmus.

Számomra különösen kedves szent a fiatal vértanú, Pongrác. Talán azért, mert az õ névnapján született az egyik kislányom.

A római fiú mindössze 14 éves volt 304 körül, amikor Diokletiánus császár lefejeztette. A császár egyik legmeghittebb fõ-embere Galérius volt, az õ tanácsára indította meg a keresztényüldözést. Akkoriban nagyon sokan haltak meg, és a császár különös kegyelmet gyakorolt azzal a kereszténnyel, akit csak halálra ítélt, s nem kínoztatott meg. A vidéki bíróságok egyenesen vadásztak a keresztényekre. A császár testõrei 303-ban lerombolták a nikomédiai székesegyházat, és a templom szent könyveit elégették. A császár azt is megtiltotta, hogy a keresztények szentmisére összegyûljenek.

Elbocsátották a keresztény hivatalnokokat és elrendelték, hogy a bíróság húzza kínpadra a híveket. 304-ben a császár új rendelete azt is elõírta, hogy a keresztényeket kényszerítsék a pogány áldozatra. Galérius azt igyekezett elhitetni a császárral, hogy a keresztények mind valami nagy császárellenes összeesküvés tagjai, és ezzel gyengítik a birodalom belsõ erejét.

Pongrác (Pankráciusz) Frygiában született. Szülei korán meghaltak, s õt a nagybátyja nevelte, akivel a Róma melletti birtokára költözött. Itt ismerte meg Róma püspökét és a keresztényeket, akiket nagyon megszeretett. Maga a püspök tanítgatta a gyermeket az imádságokra, majd megkeresztelte öt. Egy nap a katonák elfogták és a császár elé vezették. A császár azt akarta, tagadja meg hitét, és áldozzon a pogány isteneknek. A fiú nem volt erre hajlandó, ezért kellett meghalnia. Sorsa minden korban élénk részvétre indította a hívõket.

"Istenünk, kérünk, hallgasd meg Szent Pongrác közbenjárásában bizakodó egyházadat, és add, hogy vértanúd könyörgésére mindig biztonságban éljünk, és odaadó szívvel szolgáljunk Téged!"

(Megjelent: 2002. Pünkösd)