Balázsolás

Február 3. Balázs-nap, s ilyenkor a liturgia szerint "Balázs-áldás" van beiktatva a szentmise rendjébe.

Jól emlékszem még a gyerekkori balázsolásokra, milyen buzgón tolt a templomban maga elé édesanyám - akinek egyébként három kistestvére halt meg torokgyíkban, s õ maga is átesett ezen a betegségen - remélve, hogy gyermekeit megóvja a kegyes szent jóakarata mindenféle torokbajtól. Megszeppenve álltunk a pap elõtt, aki az ágas gyertyát nyakunkhoz téve imát mormolt, s ezzel úgy hittük, minket már nem érhet utól ez a veszedelem.

Honnan ered ez a szertartás?

Szent Balázs életérõl kevés történelmi adat maradt fenn. Örmény származású volt, és példamutató keresztény életet élt, ezért Szebaszte hívõ közössége püspökké választotta. A Szentlélektõl vezérelve egy magányos hegyi barlangba vonult vissza, ahonnan imádkozva, tanácsokat osztva, és gyógyítva vezette a rábízott közösséget. Ekkor még tartott a Liciniusz császár által elrendelt keresztényüldözés, amely kapcsán a szentéletû püspököt elfogták és börtönbe vetették. Hiába kínozták, nem tagadta meg hitét, ezért vízbefojtás általi halálra ítélték, s végül is lefejezték. Vértanúhalála Krisztus után a 4. évszázad elejére tehetõ.

Szent Balázs csodáit legendák õrizték meg. Egy történet szerint egy rémült anya a fiát vitte hozzá, aki a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent segítségével a fiú megmenekült a haláltól.

A késõ középkortól a segítõ szentek közé sorolják, így Õ az illetékes kínzó torokfájásnál, ezen kívül kelések, kólika, pestis és fogfájás esetében is hozzá imádkoztak. Védõszentje többek között az orvosoknak is. A századok nem halványították el tiszteletét.

Bevallom, mikor a betegség kerülget, és rám tör a félelem, kezem összetéve hozzá fohászkodom, Babits Mihály gyönyörû versét idézve:

"Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs!
...............................................   
Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen,
okos felnõtt! Te jól tudod,
mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall
még az Isten jósága sem,
s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is
olyan nagy dolog a halál."

(Megjelent: 2002. Húsvét)