Úgy gondolom, ezt az oldalt azok fogják elolvasni, akik ismernek engem. Így nem is kell különösképpen bizonygatnom, hogy nem vagyok egy exhibicionista alkat.

A verseim túlnyomó részét már jó régen, fiatal koromban írtam. Nem többek és nem kevesebbek ezek, mint v e r s e k, azaz egy-egy pillanat hangulatának, érzésének, gondolatának lírai kövületei. Azt a címet is adhattam volna nekik, hogy "Szavak". A szavaknak ugyanis nagyon nagy ereje van, bezárhatnak, vagy felszabadíthatnak, boldoggá vagy boldogtalanná tehetnek, éltethetnek, de meg is ölhetnek.

Nem álltam egyedül ezzel a készséggel a családban, mert édesapám, Fehérvári Ferenc ifjúkorában (1920 és 1939 között) szintén írt verseket. Szerintem ezek is megérdemlik, hogy fennmaradjanak az utókor számára.

Szüleim halála után sokáig nem volt lelkierőm az íróasztalukban talált írásokat rendszerezni. Aztán, mikor mégis nekiláttam, kis cetlikre gépelt verseket találtam, mintha valakinek a kéziratai lettek volna. Két vers kézirással volt leírva, senki írására nem hasonlított a hozzátartozóim közül. A Wikipédia szerint: "A magyar szamizdat irodalom vagy hazai szerzők munkája, vagy külföldön készült magyar, illetve külföldi szerzők írásainak hazai terjesztése volt. Az írógépen másolt szamizdatot Magyarországon az 1970-es évektől butik-irodalom néven is emlegették." Lehet, hogy ezek a versek is a szamizdat irodalom részei? Akárki is írta, nekem nagyon tetszenek.

(Megjegyzés: Időközben rátaláltam egy verssor segítségével az interneten a versek szerzőjére: Gaál Zoltánnak hívják. Valóban élt egy ideig Miskolcon, és 1956-ban disszidált Svédországba. Ott az Ághegy-Liget Baráti Társaság elnöke. A társaság célja: a magyar kultúra terjesztése és népszerűsítése a skandináv országokban.)

Az én verseim közül csak néhány jelent meg egykori iskolám, a Felsőfokú Vegyipari Technikum folyóiratában, a Villanófényben, és az elmúlt évek során egyházközségünk folyóiratában, a Harangszó-ban. Ez utóbbi újságban megjelent egyéb cikkeim is itt vannak csokorba szedve.

A felsőfokú technikumi évfolyamtársaim évkönyvet szerettek volna kiadni az iskola 50. éves megalakulása alkalmából, ezért kértek tőlünk leírást a pályafutásunkról, valamint az 50 év előtti emlékeinkről. Az évkönyv még nem készült el, de a kért írások igen, és itt olvashatók.

Gyermekeim kérésére megírtam „Gyermekkorom igaz meséjét”. Ez a könyv túlságosan személyesre sikerült, ezért csak néhány részletet teszek fel ide.

Volt osztálytársaimnak kezdtem el írni a gimnáziumi évek kis szemelvényeit, régi naplóm segítségével.

Aki sütni szeret, annak ajánlom receptgyüjteményemet, a Családi süteményeskönyv-et, egyszerű, könnyen elkészíthető receptek, kezdők is kipróbálhatják.

Nem honlap a honlap galéria nélkül. Ide teszek néhány fotóalbumot, ha valakit érdekel, és videókat, amelyeken az énekkarom illetve unokáim ének és zene előadásai hallgathatók.
Megköszönöm fiamnak, Hajagos Szilárdnak, hogy elkészítette ezt a honlapot.

Végül ajánlom az egyházközségünk honlapját, amit férjemmel és Réka lányommal szerkesztek.

Véleményt, észrevételt a - ra lehet küldeni.