Lelkigyakorlat

Az idén, szeptember elején, második alkalommal részesültem abban a szerencsében, hogy részt vehettem a Karitász háromnapos lelkigyakorlatán, Egerben. Ezúttal a Szent János Továbbképző Intézet gyönyörűen felújított és modernizált épületében gyűltünk össze, mintegy 120-an, a régió Karitász csoportjainak képviselői. Örömmel fedeztük fel a tavalyi ismerősöket, és volt alkalmunk a tapasztalataink kicserélésére is.

Csodálatos lelki élmény volt Papp Tihamér és Juhász Ferenc atya előadásait hallgatni, minden szavuk mintha személyesen hozzám szólt volna, egyenesen a szívembe talált. Legmegrendítőbb mégis az a kötetlen beszélgetés volt mindjárt az első estén, amikor Papp Tihamér atya kárpátaljai tapasztalatait mondta el. Tihamér atya ferences szerzetes, 1991-ben került Kárpátaljára, ahol a kb. 200 ezer magyar nemzetiségű lakosból mintegy 80 ezer katolikus él. A régi rendszer összeomlása óta a megélhetésük egyre romlik. A dolgozók hónapokig nem kapnak fizetést, az amúgy is alacsony vásárlóértékű nyugdíjak 6-8 hónappal vannak elmaradva. A gyerekek és az öregek éheznek. Télvíz idején nem tudnak fűteni. Nemcsak az élelmiszer, hanem a gyógyszer is hiánycikk. Az odaküldött segélyszállítmányok nyomtalanul eltűntek a világi vezetők bürokratikus útvesztőjében. Az egyháznak kellett felvállalni a szociális támogatás feladatát; itt a Karitász megalapítása szükségszerű volt. 1993-ban először a segélyszállítmányok szétosztása, raktározása, eljuttatása rendeltetési helyére volt a cél. Majd szegénykonyhákat létesítettek, először csak 30, ma már 200 fő részére. "Karitász" gyógyszerraktárakat, gyógyszertárakat hoztak létre, ahol a receptre felírt gyógyszereket a rászorulók ingyen kapják meg. Katolikus óvoda, a hátrányos helyzetű gyerekek részére pedig ingyenes napközi otthon működik szintén a Karitász kezdeményezésére. Most pedig egy katolikus templom építését kezdték meg, külföldi segélyekből. Ezt a hatalmas munkát mind a szeretet működteti, és az a tudat, hogy "a Teremtő Isten szeretete árad ki rajtunk keresztül a világra. Ha csak egy emberen is tudunk valamit segíteni, nem éltünk hiába..."

Lelkes és lelkesítő elbeszélése után a jelenlévők elhatározták, hogy gyűjtést indítanak, amivel, ha szerényen is, hozzájárulhatnak a kárpátaljai testvéreink nyomorának enyhítéséhez. Rövid idő alatt 60 ezer Ft gyűlt össze, és ezenkívül elhoztunk egy csekket, amelyre további adományok küldhetők.

(Megjelent: 1998. október)