Lelkigyakorlat
Az idén, szeptember elején, második alkalommal részesültem abban a szerencsében, hogy részt vehettem a Karitász háromnapos lelkigyakorlatán, Egerben. Ezúttal a Szent János Továbbképzõ Intézet gyönyörûen felújított és modernizált épületében gyûltünk össze, mintegy 120-an, a régió Karitász csoportjainak képviselõi. Örömmel fedeztük fel a tavalyi ismerõsöket, és volt alkalmunk a tapasztalataink kicserélésére is.
Csodálatos lelki élmény volt Papp Tihamér és Juhász Ferenc atya elõadásait hallgatni, minden szavuk mintha személyesen hozzám szólt volna, egyenesen a szívembe talált. Legmegrendítõbb mégis az a kötetlen beszélgetés volt mindjárt az elsõ estén, amikor Papp Tihamér atya kárpátaljai tapasztalatait mondta el. Tihamér atya ferences szerzetes, 1991-ben került Kárpátaljára, ahol a kb. 200 ezer magyar nemzetiségû lakosból mintegy 80 ezer katolikus él. A régi rendszer összeomlása óta a megélhetésük egyre romlik. A dolgozók hónapokig nem kapnak fizetést, az amúgy is alacsony vásárlóértékû nyugdíjak 6-8 hónappal vannak elmaradva. A gyerekek és az öregek éheznek. Télvíz idején nem tudnak fûteni. Nemcsak az élelmiszer, hanem a gyógyszer is hiánycikk. Az odaküldött segélyszállítmányok nyomtalanul eltûntek a világi vezetõk bürokratikus útvesztõjében. Az egyháznak kellett felvállalni a szociális támogatás feladatát; itt a Karitász megalapítása szükségszerû volt. 1993-ban elõször a segélyszállítmányok szétosztása, raktározása, eljuttatása rendeltetési helyére volt a cél. Majd szegénykonyhákat létesítettek, elõször csak 30, ma már 200 fõ részére. "Karitász" gyógyszerraktárakat, gyógyszertárakat hoztak létre, ahol a receptre felírt gyógyszereket a rászorulók ingyen kapják meg. Katolikus óvoda, a hátrányos helyzetû gyerekek részére pedig ingyenes napközi otthon mûködik szintén a Karitász kezdeményezésére. Most pedig egy katolikus templom építését kezdték meg, külföldi segélyekbõl. Ezt a hatalmas munkát mind a szeretet mûködteti, és az a tudat, hogy "a Teremtõ Isten szeretete árad ki rajtunk keresztül a világra. Ha csak egy emberen is tudunk valamit segíteni, nem éltünk hiába..."
Lelkes és lelkesítõ elbeszélése után a jelenlévõk elhatározták, hogy gyûjtést indítanak, amivel, ha szerényen is, hozzájárulhatnak a kárpátaljai testvéreink nyomorának enyhítéséhez. Rövid idõ alatt 60 ezer Ft gyûlt össze, és ezenkívül elhoztunk egy csekket, amelyre további adományok küldhetõk.
(Megjelent: 1998. október)