Pálforduló

Január 25. másnéven Pálforduló, Szent Pál apostol damaszkuszi úton való megtérésének, a Jóraforduló Pálnak az ünnepe. E napon a tél is az ellenkezõjére fordul. A néphiedelem szerint Pál jeget tör, vagy csinál. Számomra, aki nehezen viselem a telet, különösen nagyon várt nap ez, ha ezen sikerül túljutnom, már reménykedem, hogy megérem a tavaszt is.

Az értelmezõ szótár szerint pálfordulás: vélemény, magatartás hirtelen megváltoztatása.
De mit is jelent számunkra, keresztény emberek számára ez a meglehetõsen pejoratív értelmû kifejezés? A rendszerváltás után 15 évvel még most is aktuális ez a kérdés: hihetünk-e abban, hogy az emberek meg tudnak változni, hogy a véleményük megváltoztatása mögött nemcsak az érdek, de valódi megtérés van, és meg lehet-e bocsátani azoknak, akik hittek az elmúlt rendszerben, szolgálták azt, de felismerve hibájukat, megbánást tanúsítanak?

Szent Pál apostol életérõl, mûködésérõl az újszövetségi Szentírás részletesen tudósít. Rá emlékezünk ezen a napon, és arra, hogyan lett Saulból Pál, hogyan lett a keresztények fanatikus üldözõjébõl Jézus Krisztus hitének legnagyobb hirdetõje. Pál nem letagadta, eltitkolta, hanem megtagadta Sault, így lett hiteles, ezért lehetett belõle a legnagyobb hatású egyházszervezõ.

Az Apostolok Cselekedetei szinte lépésrõl lépésre kíséri végig az apostol életét attól a pillanattól kezdve, hogy Szent István vértanú megkövezésénél megjelenik, igaz, még úgy, mint Saul, a kereszténység elszánt üldözõje. Õ az a fiatalember, akinek lábai elé rakják ruhájukat azok, akik köveket hajigálnak István diakónusra. Az ifjú Saul nem rendül meg a véres jelenet látványától, nem ébred fel benne részvét a halálra kövezett keresztény iránt, ellenkezõleg, helyesli azt. Megfogalmazódik benne a terv, hogy még csírájában ki kell irtani a kereszténységet, nem elég Jeruzsálemben, el kell mennie Damaszkuszba is! Szándéka mély vallásos meggyõzõdésbõl fakadt, az általa igaznak vélt hitet védelmezte egy veszélyesnek ítélt tévedéstõl.

Megtérését egy váratlan misztikus élménynek köszönheti. Idézem: "Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égbõl egyszerre nagy fényesség vette körül. Földre hullott és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl?" Erre megkérdezte: "Ki vagy, Uram?" Az folytatta: "Jézus vagyok, akit üldözöl. De állj fel, és menj a városba, ott majd megmondják, mit kell tenned." Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit. Saul feltápászkodott a földrõl, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva. Három napig nem látott, nem evett, nem ivott." (Apcsel 9. 3-9.) Ez az esemény feltehetõleg Krisztus után 34-ben történt. Ezután 33 évig élt és munkálkodott az egyház szervezésén, fáradhatatlanul térítette és tanította még bebörtönzése idején is a híveket, szinte felemésztette magát az ige terjesztésében. A gyenge, beteges ember folyamatosan utazott, egyik keresztény közösségtõl a másikig, Kisázsiától Spanyolországig, üldöztetést szenvedve, tengeren hánykolódva, veszélyt, fáradtságot nem ismerve, egészen vértanú haláláig. Elhivatásával az addigi hite - a zsidók Törvényéhez való hûség - érvényét vesztette, kezdettõl fogva a Törvény nélküli keresztény irányzatot képviselte.

Leveleibõl szépen kirajzolódik megragadó személyisége. Szenvedélyes, tüzes lélek, akiben a Krisztus iránti feltétlen hûség és szeretet munkál. A ránk maradt, Bibliában olvasható 14 levele hittételek szempontjából ma is mértékadó. Számomra ezek közül is legmegragadóbb a Korintusiaknak írt elsõ levél, ebben is az a részlet, amelyet a szeretet himnuszának neveznek. Szent Pál a szeretetet a Szentlélek kegyelmi adományai közé sorolja, és azok között is a legnagyobbnak tartja. Milyen is az a szeretet, mely isteni eredetû, amire Jézus tanítása szerint törekednünk kell, s ami a keresztény embert másoktól megkülönböztet? Legjobb, ha idézem:

"A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak,
örömét az igazság gyõzelmében leli.
Mindent eltûr, mindent elhisz,
mindent remél, mindent elvisel.
S a szeretet nem szûnik meg soha."

(Megjelent: 2006. Húsvét)