Üdvözöljük Hajagos Béláné Fehérvári Csilla oldalán!

Harangszó cikkek

Tartalomjegyzék


Roráte


"Harmatozzatok, égi magasok!
Téged vár epedve a halandók lelke,
Jöjj el édes Üdvözítőnk!"

Rorate latin szó, magyar jelentése: "harmatozzatok". Ádventkor ez a dal csendül fel a hajnali misék kezdetén, a rorátékon.

Az egyházi hagyomány szerint Ádvent első vasárnapjával megkezdődik az egyházi év, a karácsonyi ünnepkör. Ezt az időszakot magyarul Úrjövetnek is nevezik. Történelmileg az Ádvent csak azután keletkezett, amikor az egyházban az 5. századtól kezdve általánossá lett a karácsony megünneplése. VII. Gergely pápa szabályozta azt oly módon, hogy négy vasárnapon, a karácsonyt megelőző négy hétben határozta meg az ádventi időszakot. Ádvent első vasárnapján a templomokban és a vallásos családokban meggyújtják az ádventi koszorú első gyertyáját.

Ezen a napon elindul az a szüntelen körforgás, amely a keresztény ember életében Jézus élete főbb állomásainak (születés, tanítás, szenvedés, halál, föltámadás, mennybemenetel, a Szentlélek eljövetele) "újraélését" jelenti. Az ádventi négy hét felkészülés Karácsonyra, a Messiás földi születésének méltó megünneplésére. A keresztény ember emellett Krisztus második eljövetelét is várja. Az ádventi vallásos gyakorlatok mindezt az előkészületet szolgálják, ezt a kettős várakozást táplálják és tartják ébren.

Az Ádvent különlegessége az ún. "roráte" vagy hajnali mise, amely hagyomány a katolikus egyházban az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területére jellemző. Más népies elnevezések még a hajnali misére: angyali mise, aranyos mise. Ezeket a szentmiséket korán reggel vagy hajnalban tartották. Ma általában reggel 6-kor.

A hívő ember szívében ott él a vágy Jézus földi eljövetele, a kegyelem ideje után. Tudjuk, hogy csak Isten kegyelme képes megváltani minket. Az Úr ma is "leszáll" közénk, újra meg újra keres bennünket, hív minden embert. Az Ádvent hajnali éberségre és virrasztásra serkentő miséi épp ezt tudatosítják bennünk: itt az óra, hogy felébredjünk végre az álomból! Imádságban találjon minket a reggel, hogy tiszta szívvel fogadhassuk az Úr Krisztust! Prohászka Ottokár így fogalmazta ezt meg: "A nyomorúság mértéke betelt, a hajnal pirkadt, s megjött Ő, kit a lelkek vártak. Ó szálld meg az én lelkemet is, hadd reméljek erősen lelkesen; gyöngeségem, nyomorom dacára bízom, hogy győzök, Ádvent van bennem is; édes, erős, szent remény. Reményben van az én erőm, meg nem fogyatkozhatom."

Az ádventi időben a hajnali misék, a roráték különleges hangulatot kölcsönöznek a decemberi virradatoknak. Gyerekkori emlékeket idéz fel, mikor fagyos, havas hajnalokon igyekeztünk a kivilágított templom felé. Az év legsötétebb időszaka ez, mikor a nappalok egyre rövidülnek, az esti sötétség egyre korábban szakad ránk. Nehéz ilyenkor korán felkelni, otthagyni az ágy puha melegét, kimenni a kegyetlen éjszakába. De tudjuk, hogy a mise végére kivilágosodik, eljön a Fény, és megmelengeti a szívünket. Még ma is könny szökik a szemembe, meghallva a bevezető ének hangjait. Megihlette ez a költőket és írókat, pl. Kosztolányi Dezsőt, Gárdonyi Gézát, Juhász Gyulát is. Juhász Gyula versének mindössze négy rövid versszakában ott van a hajnal derengése, a mise áhítata, és a gyermekkor tiszta vágyakozása a betlehemi kisded után.


Juhász Gyula:
Rorate

A kéklő félhomályban 
Az örökmécs ragyog, 
Mosolygón álmodoznak 
A barokk angyalok. 

A gyertyák rendre gyúlnak, 
A minisztráns gyerek, 
Mint bárány a mezőben 
Csenget. Az árny dereng. 

Hideg kövön anyókák 
Térdelnek. Ifjú pap 
Magasba fölmutatja 
Szelíden az Urat. 

Derűs hit tűnt malasztját 
Könnyezve keresem. 
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem! 

(Megjelent: 2007. Karácsony)