Üdvözöljük Hajagos Béláné Fehérvári Csilla oldalán!

Harangszó cikkek

Tartalomjegyzék


Szent Rozália

Szeptember 4. kiemelkedő nap családunk életében. Ez a nap Rozália napja, anyai nagyanyám és szeretett Rózsi nagynéném névnapja, majd pedig első unokám születésnapja is.

Utána néztem a statisztikának, a szép Rozália nevet - aminek jelentése: rózsa - Magyarországon ma közel hatvanegy ezren viselik, de a 2006-ban született leánygyermekeknél nincs az első 100 legdivatosabb név között.

Mikor megemlítettem férjemnek, hogy Szent Rozáliáról szeretnék írni, első reakciója az volt, hogy ő, aki komáromi születésű, gyerekkorában Komárom nagytemplomába, a Szent Rozália templomba járt a szüleivel. Ez a templom az 1710-11-es pestisjárvány emlékére emelt fogadalmi templom utódjaként épült. De számos más hazai templom és kápolna is van róla elnevezve.

Szent Rozália, mint ún. "pestises" szent, elsősorban a járványos betegségben szenvedők védőszentje. Legendákkal átszőtt életéről keveset tudunk. A XII. században élt a szicíliai Palermóban. Nemesi családból származott, édesapja Sinibaldi gróf, Nagy Károly császár ivadéka, nagyon gazdag és befolyásos ember volt. Lánya, a rendkívüli szépségű Rozália jó nevelést kapott, komoly keresztény alapokkal. A királynő udvarhölgye lett, nemesi házasságot szántak neki. A hagyomány szerint azonban ő egy látomás alapján másképp döntött. Azon a napon, mikor a számára választott lovaggal kellett volna találkoznia, a tükörben saját arca helyett a töviskoronás Jézus arcát látta meg. Ez alapján döntött úgy, hogy Krisztus jegyese akar lenni egész életében. Egyes források szerint megszökött a palotából és 16 éves korában szerzetes lett. (Nem teljesen tisztázott, hogy bencés, vagy a görög bazilita szerzetes rend tagja lett.) Mikor Palermóban pestisjárvány tört ki, visszament a városba a betegeket ápolni, majd remeteként visszavonult a Palermo közelében lévő Pellegrino hegység egy elzárt barlangjába, ahol imádság, böjt és elmélkedés közepette 1160 körül, még fiatalon fejezte be életét. Halálának pontos dátuma nem ismert, mert senki nem volt mellette, nem is temették el, ám a természet gondoskodott erről. A barlangban lecsepegő meszet tartalmazó víz mintegy kagylóval vette körül a testét, és meg is kövesítette. Így találtak rá 1624-ben teljes épségben.

Rozália életszentsége már kortársai előtt is ismert volt. Egy emberöltő után elkezdődött a tisztelete és ezzel együtt holttestének felkutatása is. A kutatás századokon keresztül tartott. 1589-ben egy ferences szerzetessel látomásban közölte a szent, hogy "Bármennyire is kerestek, addig nem találhattok meg, amíg városom, Palermo nem szenved el egy nagy szerencsétlenséget."

Közben a palermói nép körében megjelenései és csodái hamarosan bekövetkeztek. Először 1348-ban jelent meg Bivona mellett egy lánynak, akinek megígérte, hogy megszűnik a pestis, ha kápolnát emelnek tiszteletére. Valóban, mire a kápolna kész lett, megszűnt a járvány.

Másodszor Palermo városa szenvedett a pestistől. Miután restaurálták a Pellegrino hegyén álló kápolnát, ismét megszűnt a szörnyű betegség.

1624-ben hatalmas járvány ütötte fel a fejét Palermóban. Egy asszonynak, akit súlyos betegségéből meggyógyított, látomásban megmutatta nyughelyét a Pellegrino hegyén, ahol meg is találták egy nyílás nélküli barlangban. A holttest megtalálása után a járvány valóban meg is szűnt.

Megrendítő látvány lehetett, mikor a sziklatömböt feltörve, megpillantották a megkövesedett testet. Rozáliát eszerint a halál nem érte váratlanul: a földön oldalán fekvő szent egyik karját kispárnaként a feje alá helyezte, a másikkal egy feszületet tartott. Legtöbb képen, amely Őt ábrázolja, ebben a helyzetben látható.

Ivancsó István (a görög katolikus Papnevelő Intézet rektora) Szent Rozáliáról írt tanulmányának bevezetőjében mondja a következőket:
"A szentek nem a legendák világába tartozó személyek, hanem olyan embertársaink, akik valóságos földi életet éltek, s az egyház napjainkig szentként tiszteli őket. Kultikus tiszteletük motivációja többrétű. Elsősorban és mindenekelőtt azért kapják ezt meg, mert életükben kimagasló módon tudtak Jézus Krisztushoz csatlakozni, hitüket megélni, életüket is feláldozva érte akár vértanúsággal - még a legutóbbi időkben is, nem csak az ókorban - akár csöndes tanúságtétellel. Másrészt erkölcsileg is kimagasló életet éltek, és ezáltal követendő példát adtak minden kor emberének. Továbbá azért, mert a mennyei dicsőségbe jutva hathatósan tudnak közbenjárni a földön élő embertársaikért."

Könyörögjünk mi is ehhez a kedves szenthez egy XVII. századból való latin himnusz szavaival, ha betegség támad meg minket:


Szent Szűz Rozáliához (részlet)

Idvöz légy Szűz Rozália,
Krisztus piros rózsa szála,
Mert annál kedvet talála,
Kire bűn tövis nem szálla.

Krisztus példáját követted,
A világot megvetetted,
Atyád javait gyűlölted,
Pompás udvart nem szeretted.

Kietlenben lakni mentél,
Kiben lakó helyt szerzettél,
Szent szándékot véghez vittél,
Kit magadnak célul töttél.

..........................

Te szent tested temetéssel
Bé nem takartatott földdel,
De az hegy-víz csöpögéssel
Környül-vött lött márvány-kővel.

Sok száz idő múltán Isten
Országoknak pestis ellen
Téged rendelt, légy hát jelen,
Kit tisztelünk minden helyen.

Dicsértessék Szent Háromság,
Böcsültessék Szűz méltóság,
Rozália légy orvosság,
Pestist űző szent imádság.
                      Ámen

(Megjelent: 2007. október)