Üdvözöljük Hajagos Béláné Fehérvári Csilla oldalán!

Harangszó cikkek

Tartalomjegyzék


Aprószentek

A katolikus naptár szerint december 28-án tartjuk az "aprószentek ünnepét". Kik is voltak ezek az aprószentek?

Mindnyájan ismerjük a bibliai történetet, amely elmondja Heródesnek, a "gyermekgyilkos" melléknevet is viselõ királynak a rémtettét. Õ volt az, aki kivégeztette mindazokat a betlehemi kisdedeket, akik még nem töltötték be a két évüket, mert féltette trónját Jézustól, a zsidók megjövendölt királyától.

Az idegen származású Heródes hatalmát ravaszsággal, vesztegetésekkel és erõszakkal szerezte. Bár sikeresen felvirágoztatta birodalmát, családi élete boldogtalan volt. Tíz felesége volt egymás után, s az utolsót, bár szerette, tétovázás nélkül kivégeztette, mikor hûtlenséggel vádolták. Megölette sógorát, aki fõpap volt, és újabb vádaskodások miatt elfogatta és kivégeztette felesége anyját és tulajdon két fiát is. Kegyetlenkedését tovább fokozta, amikor hûségeskü megtagadása miatt hatezer férfit feszíttetett keresztre Jeruzsálemben. E vérengzések oka Josephus Flavius kortárs író szerint az volt, hogy néhányan ezek közül a Messiás eljövetelét jövendölték. Rettegés és gyász bénította az egész országot, amikor napkeleti bölcsek érkeztek Jeruzsálembe.

Máté evangéliuma részletesen elmondja, hogy ezek a bölcsek kérdezõsködtek a városban: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." A megrettent király megtudakolta a fõpapoktól, hol kell születnie ennek a kisdednek. A fõpapok Betlehemet nevezték meg, a próféciákra hivatkozva. "Erre Heródes titokban magához hivatta a bölcseket, és pontosan megtudakolta tõlük a csillag feltûnésének idejét. Aztán elküldte õket Betlehembe: Menjetek, - mondta, - s szerezzetek pontos értesülést a gyermek felõl. Ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenjek és hódoljak neki." A bölcsek azonban álmot láttak, és más úton tértek vissza hazájukba. Józsefet ugyancsak angyal figyelmeztette álmában a veszedelemre, így õ Máriával, és a kisded Jézussal együtt még idõben Egyiptomba tudott menekülni.

"Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén minden fiúgyermeket megöletett kétéves korig, a bölcsektõl megtudott idõnek megfelelõen." A csillag ugyanis ekkor már második éve ragyogott az égen. Heródes biztosra vette, hogy az áldozatok között ott lesz a zsidók új királya. Hogy hányan lehettek ezek a gyermekek, nem tudjuk, csak hozzávetõleg 20-30-ra becsülik számukat a tudósok.

"Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt:
Kiáltozás hallik Rámában,
keserves sírás és jajgatás:
Ráchel siratja fiait,
s nem akar vigasztalódni,
mert nincsenek többé."

Azt hiszem, nem kell ecsetelni, mit érezhettek azok az édesanyák, akiknek kitépték karjaiból legféltettebb kincsüket, és vandál módon a szemük láttára lemészárolták õket. Ennél iszonyúbb tettet én elképzelni sem tudok.

Ezek a gyermekek nem ismerték még Jézust, mint a késõbbi vértanúk, nem önszántukból áldozták életüket a Megváltóért. Az Egyház mégis vértanúként tiszteli ezeket az apró szenteket, akik, bár nem voltak megkeresztelve, ún. vérkeresztségben részesültek, és mihelyt Krisztus kereszthalálával megnyílt a mennyország kapuja, Isten színe elé kerültek.

(Megjelent: 2005. Karácsony)