Csili köszöntője Apa 80. születésnapján

Lehet, hogy nyálasnak, szentimentálisnak fogok most tűnni, de fontosnak tartom, hogy elmondjam a következő szavakat. Úgy vélem, hogy akármilyen nyálas dolog, de ki kell mondani, mert esetleg megbánnám később, ha nem tettem volna. Réka magyar tanár, ő biztosan jobban fogalmaz, mint én, de majd kijavít, ha úgy gondolja.

Kedves Anya és Apa! Szeretném megköszönni nektek, hogy felneveltetek minket, hogy jó példával jártatok elől nekünk. Meleg, szerető családot biztosítottatok a nevelkedésünkhöz. Megtanítottátok a legfontosabbakat az életre, az elfogadást, az alkalmazkodást, a gondoskodást. És köszönöm, hogy veszekedtetek is, és ennek sokszor fültanúi is lehettünk, mert megtanultuk, hogy ki kell mondani, ha nem tetszik valami s attól, hogy abban a percben éppen haragszunk egymásra, s ha azt is mondjuk, hogy „utállak”, attól még az nem úgy van, és nem törünk pálcát, és nem fordulunk el egymástól. Megtanultuk, hogy meg lehet oldani szinte minden problémát. Ha ez nem így lett volna, akkor a saját házasságunkban kétségbe estünk volna az első vita miatt, és talán együtt sem maradtunk volna. És a gondoskodást is tőletek tanultuk, ahogy egymásról és rólunk gondoskodtatok. Ha nem is ugyanúgy, de mi is igyekszünk átadni mindezt a gyerekeinknek.

Azt, ahogy Apa reggel enni adott, a meleg kakaó szinte még az ágyunkba érkezett, s Anyának is a kávé, a nagy gonddal elkészített útravaló, a „Béla-szendvics”, végig kísért teljes felnőtté válásunkig, s még utána is; s a fényesre bokszolt cipők, ahogy sorakoztak a sütőajtón, hogy melegen vehessük fel... szóval ez utánozhatatlan. De a szeretet, amit kaptunk ezáltal, kimondatlanul is, sokat jelent.

Köszönjük a bölcs szavakat, a simogatásokat, a borogatást betegség idején, a korholást lustaság esetén, a saját készítésű ruhákat, a tartalmas nyaralásokat, a téli szánkózásokat, a meleg kezet, ha fáztunk, a vigasztalást, ha sírtunk. Köszönünk mindent!

Drága Apa! Boldog születésnapot kívánunk! Isten éltessen még sokáig, legalább 100 évig!